„Az igazi remekmű néha nem is olyan tökéletes. Csak sugárzik, a "csak álom" is benne van, a csillagok fénye, a tündéri. S a feladatnak ez a része, amikor a művész már nem tud művén segíteni: az utolsó ecsetvonást, a tündérit az Isten végzi el."
(Márai Sándor)
1952 óta június első vasárnapján a pedagógusokat ünnepeljük. Azokat a pedagógus kollégákat, akik a jövő építését választották hivatásuknak; csendesen, távol a rivaldafénytől dolgoznak nap, mint nap, mégis egy ország eljövendő sorsa fekszik a vállukon. Ők azok a hétköznapi hősök, akiknek heroizmusa nem elsősorban a címlapokon megjelenő történetekben, hanem a mindennapi munka malomkerekei között mutatkozik meg.
Sokan, sokféleképp határozták meg a pedagógusok szerepét, feladatait. Személyiséget, kompetenciákat fejlesztenek, szaktárgyi tudást adnak át, példát mutatnak személyiségükkel kitartásból, emberségből, határozottságból és becsületességből. Bátorítanak, amikor kell, megvigasztalnak, amikor arra van szükség. Adnak. Esélyt egy értelmes, becsületes és boldog élethez, amelyet azután ki-ki lehetőségeihez, képességeihez mérten ragad meg, vagy enged el.
A kiemelkedő munkát végző pedagógusok példaképekké válnak, akikre évekkel, évtizedekkel később is emlékeznek tanítványaik. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnökeként a legfontosabb feladatomnak tekintem, hogy olyan szervezetté váljon az állami intézményfenntartó, amely minden támogatást - legyen az szakmai, infrastrukturális vagy éppen pénzügyi - megad az Önök munkájához a közös cél érdekében: a minőségi oktatási rendszer, az esélyteremtő iskola működéséért.
Engedjék meg, hogy e jeles nap alkalmából megköszönjem áldozatos és kitartó munkájukat, és sok erőt, hitet és egészséget kívánjak az előttünk álló célok megvalósításához.
Üdvözlettel:
Pölöskei Gáborné
elnök
